Réges-régen, még az analóg filmes korban, (amikor persze nem hívta senki „analóg”-nak, mert digitális ugye nem volt), voltak olyan pillanataim, amikor nem vettem elő a Mamiya-mat, hanem csak úgy az agyammal fotóztam le a látványt. Gondolatban hozzátettem az emocionális töltésű részleteket és készen is volt a kép. Hosszú időre elraktározva a szürkeállományban.
Manapság a mesterséges intelligenciával ezt úgy lehet eljátszani, hogy nem is kell hozzá a valóságos inspiráló látvány, elég kitalálni egy fotót és elmondani a Nano Banana-nak, hogy milyen kép ugrott elő a gondolataimban, bármennyire is szürreálisnak tűnik.
Nano Banana – és a feje tetejére állított világ
Eddig a látványt gondolatban felcicomáztam és aztán az agyamban elraktároztam, most pedig kipattan valami az agyamból, írok egy prompt-ot és kész a látvány.
Körülbelül ennyi kapcsolatot tudok az AI és a valódi fotózás között találni, többet nem.
Az AI képek generálása inkább a festészethez hasonlít, hiszen az alkotói folyamat megegyezik. Természetesen gyorsabb és nélkülözi a valódi anyagokat.
Mire jó ez az AI képalkotás?
Stock fotók készítésére, illusztrációkhoz, valós digitális fotók manipulálására, zavaró képrészletek/háttér eltüntetésére kiváló. Gondolj csak bele, tervezel egy kitesurf-ös szóróanyagot, de a személyiségi jogok miatt nem használhatod a meglévő valós fotóidat. Generálsz hát egy full valódinak tűnő AI fotót egy kitesurf-ösről.
Megnézed az eredményt, kiderül, hogy a víz túl kék (a Fertő-tó vize inkább szürke), hozzáírod a prompthoz, hogy legyen a víz szürke és legyenek a távolban szélturbinák, néhány másodperc és be is illesztheted a szórólapodba a hamisítatlan Fertő-tói fotót.
