Én személy szerint nem szeretem, ha bírálnak. Gondolom Te sem. Vajon milyen lelkivilága van annak a mondjuk fotóklub vezetőnek, vagy workshop hiénának, (jó, neki sejtem) aki BÍRÁLNI akarja a lelkes kezdő fotóst?
A képbírálók ködbe vesző magaslatról néznek le a munkádra.
Elmondják neked, hogy mi a rossz.
Megfellebezhetetlenül kinyilvánítanak, az ő szakmai tudásuk mindenható. Van olyan workshop, ahol azért nincs képértékelés, „mert annak sokszor sírás volt a vége”.
A bírálat ott helyénvaló, ahol már nincs mit tenni. Például kutyaszépségversenyen működik a dolog.
- vagy jó a fogazata, vagy nem
- vagy „nyerges” a háta, vagy egészséges
- vagy megvan a sztenderd magasság, vagy nem
Egyszerűen kategorikusan kijelenthetjük, hogy valami jó vagy rossz, kész passz pusz.
Az értékelésben mindig ott van két dolog:
- a produktum elismerése
- a jobbításra való ötletadás
Akik ÉRTÉKELIK a munkádat, próbálnak ötleteket adni, hogy tovább fejlődj. Amikor az első ilyen „értékelő” fotóssal találkoztam, ittam a szavait, és az egész folyamat fantasztikusan inspiráló volt!
Azóta értékelek én is. (Egyébként nehezebb, mint bírálni.)
Amikor bírálsz, saját kliséidet a képre húzva egyszerű leltárt készítesz a hiányosságokról. Ha viszont értékelsz, először meg kell fejtened a kép készítőjének motivációját, mit akart láttatni, miért így csinálta stb. Csak ezután jön a hibaleltár (szigorúan csak fejben), és lehet adni az ötleteket, ami pozitív irányba mozdítaná a képet.
Senki nem fog megbántódni az olyan tanácsoktól, mint „Legközelebb egy ilyen szituációban próbáld derékmagasságban tartani a gépet, hogy kiküszöböld a torzítást” vagy „Ha alulról fotózol valakit, attól dominánsabbnak látszik.”
Néha azért nem árt rákérdezni:
- miért készítetted ezt a képet?
- mit szerettél volna sugallni ezzel a képpel?
Előfordulhat, hogy nem is az volt a célja a kép készítőjének, amit sugall a fotó. Lehet, célja sem volt, csak rabul ejtette a látvány újszerűsége, vagy látott már hasonló képet a neten, és ő is meg akarta csinálni.
